idézet

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom
  • Facebook
  • Twitter
  • Add to favorites
  • Email
hirdetés

további idézetei

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém,
Hangod szirénének buja vágyam tengerén.
Talán te is álmodsz rólam, felhô párnád bársonyán,
Jöjj el, Angyal, suttogja a szám,
Ne várjak tovább!

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom

Hasonló idézetek

A boldogság olyan mint a levegô, csak a hiánya tûnik fel.

Az életben vannak szomorú és boldog napok, de meg kell tanulnunk a szomorú napokon keresztül menni. A boldog napokon meg jókat nevetni szeretteinkkel.

Itt ülök magányomban, nézem a szürke téli eget,gondolatom messze jár, lebeg.Utat keres hozzád, hisz rád gondolok, s már az ég is tisztább, de szívem sajog.Hisz enyém már nem lehetsz, mást hozott az élet, te jobbra én balra, s megszûntek a meghitt együttlétek.De emléked magamba hordom,szabadulni nem fogok soha, s a téli estéken, az ablakból kinézve az eget kémlelve melegség önt el ,hisz rád gondolok s úgy érzem még mindig veled-, és boldog vagyok!

Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltûnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövôm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.

Köszönöm Neked

Voltál, aki lenni tudtál,
Minden ajtót magadra csuktál.
Hidd, kár tépelôdni ezen,
Nem értetted, ki voltál Nekem.

Bennem az érzést tönkretetted,
Mi megölhetô volt, Te megölted,
Szerelmet Te adtad, de visszavetted,
Ma sem értem, ezt miért tetted.

Ellöksz magadtól, lehetek bárhol,
Bármi is történt, csak engem vádolsz.
Némasággal taszítasz, nagy erôvel,
Kézen fogva mész egy másik nôvel.

Arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom,
Akit szerettem, többé nem láthatom.
Lelkemben egy érzés, átkarol a magány,
Kivel együtt leszel, nem én vagyok már..

Nem felejtem el az együtt formált terveket,
A csókkal töltött, izzó, forró perceket.
Nem feledem, egyszer elhittem Neked,
Hogy nem lesz május többé nélküled.

Mit érzek, nem lehet tagadnom,
Ami szakadni akar, hát szakadjon!
Tagadni nem tudom, mert nem lehet,
Öszintén boldog voltam Veled!

Talán szerettél, és mert szerettelek,
Köszönöm, hogy karjaimban éreztelek.
Nincs szó, az érzést elmondani Neked,
Hát élj boldogan, most már Isten Veled!