idézet

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom
  • Facebook
  • Twitter
  • Add to favorites
  • Email
hirdetés

további idézetei

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém,
Hangod szirénének buja vágyam tengerén.
Talán te is álmodsz rólam, felhô párnád bársonyán,
Jöjj el, Angyal, suttogja a szám,
Ne várjak tovább!

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.

Hasonló idézetek

A nevetés a lélek csillanása.

Az az ember aki életének elején szenvedett, az meg van ijedve, ha a boldogság, és a szeretet veszi körül, mert fél egyszer eltûnik az és megint szenvedni fog. Az az ember aki életének elején boldog volt, és sose volt semmiben hiánya, és komolyabb szenvedés...e, és belecsöppen a semmibe, az kétségbe van esve, mert nem tudja mi a nélkülözés, és a nincstelenség, és csak reménykedhet hogy egyszer ismét ott állhat majd a boldogságban. Az az ember aki életében a rossz és a jó egyszerre volt, van, és lesz jelen, az nem fél semmitôl, mert tudja hogy hogyan teremtse meg a harmóniát a feketében és a fehérben.

Itt ülök magányomban, nézem a szürke téli eget,gondolatom messze jár, lebeg.Utat keres hozzád, hisz rád gondolok, s már az ég is tisztább, de szívem sajog.Hisz enyém már nem lehetsz, mást hozott az élet, te jobbra én balra, s megszûntek a meghitt együttlétek.De emléked magamba hordom,szabadulni nem fogok soha, s a téli estéken, az ablakból kinézve az eget kémlelve melegség önt el ,hisz rád gondolok s úgy érzem még mindig veled-, és boldog vagyok!

Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belôle.

Vannak szerencsés emberek és vannak gazdagok... no és persze vannak olyanok, aki már voltunk boldogok is.