idézet

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.
  • Facebook
  • Twitter
  • Add to favorites
  • Email
hirdetés

további idézetei

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém,
Hangod szirénének buja vágyam tengerén.
Talán te is álmodsz rólam, felhô párnád bársonyán,
Jöjj el, Angyal, suttogja a szám,
Ne várjak tovább!

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.

Hasonló idézetek

"Gyerekként anyád egyfolytában arra ügyel, hogy jaj, el ne ess, meg ne üsd, le ne forrázd magad; a halott kutyádról esküvel állítja, hogy az csak alszik, és tiszta erôbôl titkolja elôtted frigye kudarcát. Aztán egyszerre zúdul rád minden. Akkor kell megtanulnod, milyen a testi és lelki fájdalom, az elvesztés, a százféle félelem, amikor már azt merészeled hinni, hogy mindez nem is létezik, vagy ha mégis, te elkerülheted: védôoltást kaptál ellene. Ez a fajta kímélet nem hazudás?! Nemzedékek nônek fel úgy, hogy nem ismertették meg velük idôben, mennyi mindenfélétôl gazdag az élet, még a csalódástól, konfliktustól, gyötrelemtôl is. Még azt se tudják, hogy az éhség nem halálos, legfeljebb az éhezés, hogy a fizikai erôkifejtés fájdalma idôvel örömérzetté, önbecsüléssé szépül."

A szíved egyszerûen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.

Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsú szó, amivel elmész. ... Itt az éjjel, és te nem vagy már velem, hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak, tudom, senki nem felel, csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Én nem tudom mi ez ,
de jó nagyon..
fájása édes,
hadd fájjon ....hagyom!
Ha boldogság,
ha tévedés legyen..
ha SZERELEM...
kérlek bocsájtsd meg ez nekem.........