idézet

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.
  • Facebook
  • Twitter
  • Add to favorites
  • Email
hirdetés

további idézetei

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém,
Hangod szirénének buja vágyam tengerén.
Talán te is álmodsz rólam, felhô párnád bársonyán,
Jöjj el, Angyal, suttogja a szám,
Ne várjak tovább!

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

Hasonló idézetek

Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le errôl az élményrôl. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.

Tudja, fájdalmunkban visszahúzódunk minden érintés elôl…

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés, az a búcsú szó, amivel elmész. ... Itt az éjjel, és te nem vagy már velem, hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak, tudom, senki nem felel, csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelôtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyûjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.