idézet

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.
  • Facebook
  • Twitter
  • Add to favorites
  • Email
hirdetés

további idézetei

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém,
Hangod szirénének buja vágyam tengerén.
Talán te is álmodsz rólam, felhô párnád bársonyán,
Jöjj el, Angyal, suttogja a szám,
Ne várjak tovább!

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.

Hasonló idézetek

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hûtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tûrhetô szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre...

"Gyerekként anyád egyfolytában arra ügyel, hogy jaj, el ne ess, meg ne üsd, le ne forrázd magad; a halott kutyádról esküvel állítja, hogy az csak alszik, és tiszta erôbôl titkolja elôtted frigye kudarcát. Aztán egyszerre zúdul rád minden. Akkor kell megtanulnod, milyen a testi és lelki fájdalom, az elvesztés, a százféle félelem, amikor már azt merészeled hinni, hogy mindez nem is létezik, vagy ha mégis, te elkerülheted: védôoltást kaptál ellene. Ez a fajta kímélet nem hazudás?! Nemzedékek nônek fel úgy, hogy nem ismertették meg velük idôben, mennyi mindenfélétôl gazdag az élet, még a csalódástól, konfliktustól, gyötrelemtôl is. Még azt se tudják, hogy az éhség nem halálos, legfeljebb az éhezés, hogy a fizikai erôkifejtés fájdalma idôvel örömérzetté, önbecsüléssé szépül."

Fáj mikor csend van benned,ha hallgatsz.Mehetnék,de a szív inkább marad.Szép szavaknak hinnem nem szabad.Nézd...a szívembe zártalak!

"...De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy,
nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta
a vigasztalást. Komor és kietlen volt,
hiányzott belôle az, amiért élni érdemes:
a tüzek, a cirógatások, a csókok, a
viták, a szerelem, a vágy és a vér forró
lángja."
/Anne Rice/