idézet

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.
  • Facebook
  • Twitter
  • Add to favorites
  • Email
hirdetés

további idézetei

Ha jönnél és rám lelsz, amikor nem rejt már az ég
Szólsz hozzám, égi hangon, érzem, ajkad íze méz
Szemedben magam látom, fény játszik a hajadon
A múlt már csak oszló éj, veled kel a napom
Te vagy a hajnalom

Álmodból ébredtél
áruló sohasem lettél
nem futhatsz el
ha nem menekülsz
a múltad elôl.

Harcoltál, véreztél
kínodban ráéreztél
az élet fájhat kegyetlenül
de nem az, ami megöl.

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám,
Kopár a világ.

Nem látom, csak álom, ahogy útra kelsz felém,
Hangod szirénének buja vágyam tengerén.
Talán te is álmodsz rólam, felhô párnád bársonyán,
Jöjj el, Angyal, suttogja a szám,
Ne várjak tovább!

Hasonló idézetek

"Nézz le rám,drága jó apám.
Szívembôl fájdalmam ûzd el csupán.
Nem kérek mást,csak az emlék marad.
Szívemben élsz,a szívemben maradsz."
(Bencsik Tamara:Szívemben élsz)

Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amirôl azt hiszed, hogy elviselhetetlen.

Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.

Köszönöm Neked

Voltál, aki lenni tudtál,
Minden ajtót magadra csuktál.
Hidd, kár tépelôdni ezen,
Nem értetted, ki voltál Nekem.

Bennem az érzést tönkretetted,
Mi megölhetô volt, Te megölted,
Szerelmet Te adtad, de visszavetted,
Ma sem értem, ezt miért tetted.

Ellöksz magadtól, lehetek bárhol,
Bármi is történt, csak engem vádolsz.
Némasággal taszítasz, nagy erôvel,
Kézen fogva mész egy másik nôvel.

Arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom,
Akit szerettem, többé nem láthatom.
Lelkemben egy érzés, átkarol a magány,
Kivel együtt leszel, nem én vagyok már..

Nem felejtem el az együtt formált terveket,
A csókkal töltött, izzó, forró perceket.
Nem feledem, egyszer elhittem Neked,
Hogy nem lesz május többé nélküled.

Mit érzek, nem lehet tagadnom,
Ami szakadni akar, hát szakadjon!
Tagadni nem tudom, mert nem lehet,
Öszintén boldog voltam Veled!

Talán szerettél, és mert szerettelek,
Köszönöm, hogy karjaimban éreztelek.
Nincs szó, az érzést elmondani Neked,
Hát élj boldogan, most már Isten Veled!

Kaktusznak lenni könnyû.
Nyers erôvel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyû. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra, és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy rád taposhatnak… nos, ehhez kell az erô.